Bevezetés

 Bevezetés

A társadalmak fejlődése, működése, akkor életképes, ha az építőkövei, s közöttük a nélkülözhetetlen kohézió, az összetartó erő, a természet és a társadalom csodája, az a kovász, amely a hivatásokra és azok centrumában az iskolateremtőkre épül. Sokféle hivatás létezik: az ápolók, a bírok, az ügyvédek, az oktatók, a papok, a szerzetesek stb. Közös jellemzőjük, hogy szakmájuk mellett etikai kódex betartására kötelezettek. Hétköznapi használatban, úgy ismerik meg őket, hogy munkájukban a saját érdekei helyett másokéit helyezik előtérbe, s ebben nincs munkaidejük. Közöttük vannak, akik közösséget, közösségeket építenek, iskolát teremtenek, és vannak, akik lelkipásztorok, akik hitbéli céljaik elérésében, emberhalászok, s összefogják a nyájaikat. Közös bennük, hogy tevékenységük fontos célja az egyénnek való foglalkozásra épülő közösség teremtése, - fejlesztése és - működtetése. Mindez jó esetben, a fejlett társadalmakban az iskolában megismerhető, sőt gyakorolható is. A nyugati kultúrában a technológia okán a társadalom atomizálódása, az egyének “betegsége”, a magánya hangsúlyossá, mielőbbé teszi a gyógyítást, a közösségépítő hivatások számának gyarapítását. Nincs iskola, ahol  képezik őket. Isteni küldetést teljesítenek. Ehhez a társadalom fontos feladata a feltételeik megteremtése. A közreadott könyv célja tanúságtétel, milyen volt Fidél atya küzdelmes élete. Hol voltak a drámai események, mi tett, s mi az, ami sikerült, és mi nem. Környezete miben segítette, s miben nem.

 

A könyvben emlékezők egész sora tanúsítja, hogy Fidél atya sokoldalúan felkészült, nagytudású pap volt: a papok, így Ciprian, Fliszár Károly, Lambert Zoltán, Rencsik Imre, Szabó Ferenc, Szalai Jeremiás, Vincze Tibor, a hívők: Czettele Győző, Csermák Kálmán és Alice, Exterde Sàndor, Hantos Andrea, Haszenblasz Kató, Illés Mária, Kopcsay László, Nagy Gàbor Tamás, Pintér Géza, Sàndor Bertalan Brúnó, Stoffán György, Szelestei Tamás, Zsugán Gedeon H. Gyula emlékeztek,  továbbá az öccse Pacsai Norbert és unokaöccse Vecsei Miklós is. Dr. Szabó Ferenc jezsuita szerzetest tanította meg ministrálni a Zalaegerszegi Mindszenty templomában, őt a Pacsayak indították el a papi hivatás vállalásának útján. Hasonlóképp, ahogy  Vincze Tiborból diakónus lett. A könyv Fidél atya példamutató életének emlékeit nagy tisztelettel gyűjti csokorba.

 

Sokan voltunk a gyászmiséjén.

Paptestvérek, kapucinusok, ministránsok, hívek, öregek és fiatalok. A kis - és a nagycsalád tagjai. S szülei az égben. Előttünk van fiatalon, később idősen, végül betegen. Mindenki gondolatban újraélte a vele töltött időt.

Ki volt Fidél atya?  

 

Avianói Márk, a törökverő olasz és dr. Röss Bertalan magyar kapucinus atya életre szóló, nagy hatással volt a 10 éves Pacsay János nagyváradi diákra, akit 1950-ben a Máriabesnyői Templomban Fidél kapucinus pappá szentelték, aki Márknak hűséges követője, Bertalannak munkatársa volt. Nagy hittel szorgalmazta,  folyamatosan napirenden tartotta az olasz kapucinus atya boldoggá avatását, akit 2003. április 27.-én II János Pál pápa boldoggá avatott. Az európai keresztény seregben méterekkel a harcolók fölé magasodott, kezében a kereszttel. Hitben megerősödve, 1686. szeptember 2.-án Buda a 145 éves török hódoltságból felszabadult.

 

1950-ben a szerzetesrendek szétszóratásával Fidél atya a papi hivatása gyakorlásától eltiltva főállásban fizikai munkásként dolgozott. Besegítőként kántorként, szakácsként, sekrestyénként kezdett a budapesti Fő utcai kapucinus plébánián, ahol 2003. október 20.-án plébánosként hunyt el.

 

Ez a rövid, néhány soros életút. Aki közelében volt, megélte egyedi és rendkívüli kapucinusi kisugárzását. Még rövidebben, Ő a példa, ma is.

13 éven át fizikai munkásként ismerte meg az egyszerűemberek küzdelmes mindennapjait. Sokat tapasztalt, tanult. Tisztelte a fizikai munkát. Az egyszerű emberekkel úgy beszélt mintha a tanárai lennének. Az élet iskolájában is készült a kapucinusi hivatásra. Tudást, elkötelezettséget, alázatot sugárzott. Nyitott szívvel közeledett az emberekhez. Ahol megfordult, ott fogalommá vált, a Fidél! Nem atya, mert az akkor titok volt. “Csak” a Fidél.

Szeretetközösségeket szervezett, a személyiségével mozgósított. A nehézségek leküzdéséhez - volt elég - a fiataloknak példát, az  idősebbeknek vigasztalást nyújtott. A nehéz időkben sem adta fel. Fidél soha nem adta fel. Lehet, hogy ez volt az egyik titka? Nem hiszem. Mindegy volt, hogy pap, vagy éppen szakács. Ő úgy viselkedett, ahogy egy istenhívő ember teszi. Barátként volt az emberek között. Mélyen hit abban, amit a Jóisten szolgálatában tesz, azt értünk teszi, s hogy az, az igazság útja! Velünk, tinédzser korunkban, egész életünkre meghatározó kapucinus atyaként, barátként volt jelen. Mi tudtuk, hogy ki Ő, nagyon más mint a többi ember! Hiányzik. Hiszzük, hogy velünk  van!

 

A közép európai, lengyel-magyar kapucinus papképzés létrehozása ügyében tevékenykedett, amely már a 60-as években elkezdődött. A tervezett krakkói hittudományi főiskolán “hébernyelv-ószövetségi-szentírás szakos” tanár szeretett volna lenni. Több nyelv után, megtanult lengyelül is. A nyári szabadságát általában Lengyelországban töltötte, akkor még, főleg nyelvtanulási céllal. Kémkedés gyanújával figyelték. 1961-ben elkészítette a doktori disszertációját, a megvédését  azonban lehetetlenné tették.

Türelmes volt, várta, hogy eljöjjön az ő ideje.  8 évvel a forradalom után pap lehetett. 1964-től több plébánián volt káplán. Budapestről, a nemzet fővárosából elhelyezték, vidékre. Vállalta. Nem várt jobb helyre! Ment, ahová az egyháza rendelte, majd 1969-ben kinevezték Zalaapáti plébánosának. 43 éves volt.  11 évet töltött itt el, ez volt a legboldogabb időszaka, nyilatkozta. Majd Nagykanizsán, Tapolcán és Keszthelyen plébános. 1988-ban Magyarországon minden megváltozott. Végre kapucinusként, 62 évesen előkerült a régi terv. Újult erővel látott a munkának. Tárgyalások Rómában, Krakkóban és Budapesten olaszul, németül, lengyelül, több nyelven. Lehetőleg mindenkinek az anyanyelvén. Lenyűgöző volt az a hit, felkészültség és diplomácia érzék, ahogy mindent megtett a magyar kapucinusok jövőért. Több mint 50 év tapasztalata, tudása tiszteletet parancsolt a tárgyaló feleknél.  

 

1988-ban “Bátyót” - családban így hívták - az öccse, Norbert vitte Krakkóba tárgyalni, a helyi papi üdülőbe. Reggeli után 9 -kor Fidél elment a megbeszélésekre.  Norbert  várakozott, miután három óra is eltelt elment a bátyát keresni. Dél körül megtalálta, éppen kilépett egy tárgyalóból. Távozóban a pápa titkára, Dziwisz kedvesen búcsúzott el, immár mindkettőjüktől, kézfogással. Az ebédnél már hatan voltak, rajtuk kívül mindenki püspök.

 

Úgy tűnt, hogy a nagy terv megvalósul. Élete végéig megvolt arról győződve, hogy az általa képviselt út a helyes, a járható út. Ezen járva majd a kapucinus közösség gyarapodik, s nemcsak szellemében, hanem létszámában is. Boldog Avianói Márk Európa keresztény hitéért harcolt, Pacsay Fidél a magyar katolikus közösségekért dolgozott, 25 év egyházmegyés papként, 15 éven át szerzetesként szolgált. Fontosnak tartotta, hogy a hívei, “a nép”  között legyen. Azért képezte magát, hogy a nép nagy tudású szolgája legyen. Az emberek ezt tudták, érezték, tisztelték, és követték. Mégha a kapucinus atyáknak mindig más a sorsa, az élethelyzete, más a megélt cél és elérésének nehézsége is, közös azonban bennük, hogy erős a hitük, emberek ezreit tudják a keresztényi életre motiválni, s az is, hogy mindannyian tudják, “nincsenek  véletlenek!” A kapucinus papképzés terve álom maradt. Budapesten hosszú előkészítés után a  ferencesek, a bencések és a piaristák 2000-ben létrehozták a Sapiencia Hittudományi Főiskolát. A kapucinusok nem csatlakoztak.  A kapucinusokat jelenleg Olaszországban képzik.

 

A könyv lényegében egy időutazás a múltba. Akik emlékeztek, lényegében az utolsó mohikánok. Fidél atya 2026-ban lenne 100 éves, e könyv születésekor, ha élne 97 éves lenne, ebből az is következik hogy az utolsó mohikánok is mãr a 80-as éveiben járnak. A könyv három fő részből áll: a tanúságtétel, a legfontosabb életút állomásaiból, a tanítványok, a hívek emlékeiből, és sok minden, amit tudnunk kell a Fidél atyát körülvevő világról.

 

A pápa 2023-as magyarországi látogatásánál beszédeit tanúságtételek előzték meg, megalapozták a beszédek hazai példáit. A tanulságtevők között nem volt kapucinus szerzetes. A könyv nagy tisztelettel, szerény mértékben arra tesz kísérletet, ha Fidél atya élne, ő lehetett volna tanúságtevő, ehelyett könyv emlékezői tesznek tanulságot, hogy egész életében “ Fidél atya boldog Avianói Márk szolgálatában” volt. A ránkhagyott szellemisége nagyon közel áll a Szentatyához, aki bár jezsuita szerzetes, a Ferenc név választása a ferences szerzetesekhez való közelállására utal. A Szentatya paptársaihoz a Szent István bazilikában tartott: “Legyetek befogadók, legyetek az imádság emberei” című gondolataikhoz kapcsolódik  Fidél atya rendhagyó tanúságtétele, amelynek  megerősítésében kértük a Szentatya áldását.

 

Boldog Avianói Márkról a könyvben Fidél atya egyik interjúját “Csodálatos, amit értünk tett” mellékeljük, amiben részletesen elmondja , hogy  ki volt az 1631-ben született olasz szerzetes, mit köszönhetünk neki, mi volt a történelmi szerepe és azt is, hogy kapucinus szerzetesként a példamutató élete, mit üzen a mindenkori jelennek. Fidél atya maradandó, történelmi korszakokat átívelő  “cselekedete”,  az Árpád-házi Szent Erzsébet templom előtti szobor, amit kitartóan kezdeményezett, kiválasztotta Győrfi Sándort, a szobrászt, tárgyalt és szervezkedett. Sajnos a szobor 2006-os felállítását már nem érhette meg.

 

A hiteles tanú Pacsai Norbert, az ötödik testvér, az atya öccse. Tőle tudjuk meg, hogy miért lett kapucinus szerzetes, részletesen bemutatja a rögös életútját, és azt a sok derűt, ami kapucinusi személyiségének fontos része volt. A könyvben a sok történet Norbert gondolatait Kozma Imre közvetlen munkatársa Vecsei Miklós, Fidél atya unokaöccse, “Bátyó” című írása színesítette.

 

Fidél atya boldog éveket töltött el Zalaapátiban, először életében plébánosként. Többek mellett Dr. Illés Mária ügyvéd,  tinédzserként élte meg ezeket a boldog éveket. Később is visszajárt a “Plébános Úrhoz”, mindenki így szólította. Kedves emlékeket őriz, amit megosztott a könyv olvasóival. A búcsú, a gyászmise,  mélyen megérintette, amelyről “Az a szál fehér rózsa” című írásában emlékezik. A rózsaszálat a kapucinusok kriptája őrzi.  A Zalaapáti boldog évekről írt, Pintér Géza: “A hittantanár “üzenetei” a fizika tanárnak” és Vincze Tibor: “Nekünk ő volt a plébános úr a boldog zalaapáti években!” Később Fidél atya, Vincze Tibor polgármester, diakónus kezdeményezésére posztumusz Zalaapáti díszpolgára lett.

 

1988-ban új korszak indult, a szerzetes rend újjászervezése, erről már a felszentelt pap, plébános,Fidél atya hatására Ciprian, kapucinus szerzetes és Sándor Bertalan Bruno, volt novícius részletesen beszámol, a  rendben eltöltött első időszakról, a Máriabesnyői Bazilika és a rendház felújításáról és a novíciusképzésről. A két írás:  “A példád maradjon velünk!” és “Virul az igaz, mint a pálma….” A könyvet sok tekintetben Fidél atya írta, mert szeretett mesélni. A közelállók szinte mindegyike hallott a Pacsay család és a Jellasics szoros kapcsolatáról. A  történetét ő mesélte el, sok történet az interjúban, írásban jelent meg, nyert megerősítést.

 

2000-ben az aranymise nem Máriabesnyőn, a Bazilikában, hanem Nagyváradon a kapucinus templomban volt. Budapestről külön buszok mentek.  Rencsik Imre, nagyváradi katolikus atya megható írásában: “A szülőföldem volt és maradt az igazi otthonom” és munkatársa Zsugán Gedeon H. Gyula: “Az utolsó váradi kapucinus” címűben emlékezett. Mindketten a Posticum magyar katolikus ifjúsági központ alapítói, munkatársai. Hívek, tisztelők, papok emlékei a budai, a tapolcai és a keszthelyi plébániák emlékezetes történetei megjelennek a könyvben, például: Csermák Kálmán és Alice: “A keszthelyi örökség!”, Kopcsay László: “A mi Fidél atyánk”, Lambert Zoltán: “Emlékeim Pacsay János Fidél atyáról”, Szalai Jeremiás: “Felejthetetlen három év a Tapolcai Plébánián” és Szelestei Tamás: “A keszthelyi évek”. Külön írás foglalkozik, “A három kapucinus” címmel, amelyben Fidél atya történetei vannak összegyűjtve Szent Pió és Boldog Avianói Márk kapucinus atyákról, továbbá 1934-től független magyar kapucinus rend 2000-ben megszűnt létezni.  “Az utolsó magyar tartományfőnök, Nagy László Tamás” atya volt. A mellékletek a fidéli életút fontos állomásait hivatott bemutatni, a magyar kapucinusok életrajzait, az Árpád-házi Szent Erzsébet plébánia vázlatos történetét. A könyv létrehozásában fontos a magyar-, lengyel-, angolnyelvű levelezés, a szokásos kötelező fejezetrészek: a tartalomjegyzék, a köszönetnyilvánítás, az irodalomjegyzék, a szerzők, a titulusaikkal stb. A könyv zárásaként a dokumentumok és a főbb események fotói találhatóak.

 

A Budavári hívők Fidél atya élete munkáját elismerték és tisztelték, a könyv emlékezői nagy szeretettel írtak, emlékeztek róla. Életében egyetlen rendi-, állami-, egyházi kitüntetést sem kapott. Közösségit azonban igen, Dr. Nagy Gábor Tamás néhai polgármester beszámol: A “Budavárért Emlékérem” című emlékező írásában, bemutatva Fidél atyával való együttműködését, tiszteletét, s a szoborállítás tervét,

 

“az atya kitartóan hitt Márk szentségében, kiemelkedő történelmi jelentőségében, és sokat tett azért, hogy mostanra elkészülhessen a szent szerzetes szobra. “

 

Két mottó fogalmazódott meg a 2000-es évekből, amelyek cikkekben, írásos formában megjelentek, s az életút összegzésének is tekinthetők:

“A szülőföldem volt és maradt az igazi otthonom” (2000).

“Odaadtam a bőrömet az egyháznak; ott teszik ki száradni a napra, ahol akarják" (2003),

 

Mindkét mottó mélyen elgondolkodtató!

Budapest, 2023. május 22.

a Szerkesztő