Várszegi Asztrik: Pacsay Fidél atya Boldog Avianói Márk nyomában
„Boldogságra lettünk teremtve. Boldogságra vagyunk hivatva. S ennek a szenvedések se mondanak ellent, mely egyenes következménye a bűnnek, s a szenvedés formájában talán a szentekre jut a legtöbb belőle. A szentek boldogságát azonban a szenvedések nemhogy elhomályosítják, hanem missziós értéket, kontúrt adnak ragyogásának, ahogy fordítva, a bűnben az öröm is körvonalát veszti.”
(Pilinszky János: Bűn és Bűnhődés. Új Ember,1965. szeptember 26.)
Az író gondolatsora mintegy összefogja számunkra Pacsay Fidél kapucinus atya egész életét: útját, szerzeteshivatását, emberségét, szenvedéseit, végül is azt a küldetést, missziót, amely földbe hullott magként szinte még csak most szökik szárba, pedig úgy tűnik, mintha halálával lezárult az élete.
Ha pusztán az írások címét, e könyv témáit, a megemlékezéseket, a számos emléket tekintjük, a keresztény élet teljessége tárul elénk egy testvérünk élete és hivatása tükrében.
A Jézus elindította misszió, Isten örömhírének hirdetése a 17. század körülményei között megfogan Aviánói Márk életében, majd követői munkásságában. Később, a 20. század magyar hullámverésében ez az ihlet megragadja egy egyszerű, de emberségében és lelkében gazdag fiú, Pacsay János lelkét is és mindaz, amit életeként az elbeszélők, emlékezők elénk tárnak, igazában az Isten jóságának csodája, amelyet nehézségek, szenvedések, üldözések ellenére is sokak lelkében életre kelnek, tovább élnek, virágot, gyümölcsöt teremnek. A történetek, emlékezések tanúságtételek bennünket, mai olvasókat szintén ihletnek, hívnak. Igen, hívnak a folytatásra, a boldogságra, a szenvedések ellenére is vállalt és megélt boldog teljességre.
Várszegi Asztrik OSB
2023. június 12.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése