IN MEMORIAM PACSAY JÁNOS FIDÉL ATYA
IN MEMORIAM PACSAY JÁNOS FIDÉL ATYA
Fidél atya maradandót alkotott, azzal, hogy Avianói Márk boldoggá avatását szorgalmazta, amely 2003-ban megvalósult. Szeretett volna szobrot, amit sokoldalúan előkészített. A munkája eredményeként 2006-ban a szobor felállítására is sor került. A szoboravatáson Fidél atya tanúságtevői voltak:
Nagy Gábor Tamás Budavár volt polgármestere, Leopoldo Ingegneri olasz kapucinus szerzetes, plébános, Paolo Guido Spinelli az Olasz Köztársaság magyarországi egykori nagykövete és Györfi Sándor szobrászművész.
Nagy Gábor Tamás: A Budavárért Emlékérem, emlékeim Fidél atyáról
Először valamikor a 90’-es évek közepén találkoztunk személyesen. Emlékszem, magával ragadott, ahogy egyszerű kapucinus barátként, barna csuhában és saruban láttam az utcán. Az 1998-as önkormányzati választás után megörököltük a Corvin tér alatt tervezett mélygarázs ügyét, a régészeti ásatás miatt felásott, aztán elhanyagolt teret, amellyel szemben egyre erősebb volt a lakossági tiltakozás. Megkerestük a környéken lakókat, hogy mit szeretnének. Végül talajmechanikai és hidrológia, városépítészeti és közlekedési szempontokból is elvetettük a mélygarázs koncepcióját. A Corvin tér teljes környezetét fel akartuk újítani, beleértve a kapucinus rendház előtti kis teret. Ekkor kerestem meg Fidél atyát. Mesélt nekem Avianói Márkról, Buda 1686-os visszafoglalásában játszott szerepéről és arról, hogy milyen szomorú, hogy Budán nincs Avianói Márk emlékmű. Pedig, ha valaki, akkor ő nagyon megérdemelné! Buda 1686-os visszavívásának 250. évfordulóját 1936-ban méltó módon ünnepelte meg Budapest Székesfőváros - fejtegette. Ekkor rendelték meg Kodálytól a Budavári Te Deumot. Számos emlékmű - XI. Ince szobra, a hajdú emlékmű, a Bécsi kapu téri Angyal szobor -, több emléktábla és emlékhely került kialakításra. Még az Avianói Márkkal párhuzamba állítható 1456-os nándorfehérvári hősnek, Kapisztrán Szent Jánosnak is van szobra Budán, illő hát, hogy ha szobrot állítunk, akkor az itt legyen a vízivárosi kapucinus templom oldalában, a rendház előtt. Fidél atya ajánlott is nekem egy karcagi szobrászművészt, Györfi Sándort, akivel ő hosszan beszélgetett Márk alakjáról és történelmi szerepéről.
Fidél atya azt is elmondta, hogy régóta dolgozik Avianói Márk boldoggá avatásáért, ami aztán 2003. április 27-én Rómában meg is történt. Nagyon boldog volt, hogy ezt megélhette! Nagy elégtétel volt Fidél atya számára, hogy II. János Pál pápa a szertartáson “Európa lelki orvosának, szabadsága és egysége megteremtőjének” nevezte Marco di Aviano-t. 1686-ban XI. Ince pápa azzal küldte Magyarországra, hogy álmában megvilágosodott neki BVDA városnév jelentése: Beata Virgo Dabit Auxilium – azaz a Budai Szűzanya segíteni fog. Ez így is történt. Az ágyúzáskor leomlott kőfal mögül kiragyogott Szűz Mária fehérmárvány szobra, amely hihetetlen erőt adott az ostromlóknak. Ez a két elem, az egyesítő hit és az isteni segítség jelentette a szobrászművész számára azt a lelki alapot, amely alkotását inspirálta. Abban az évben, 2003. szeptember 2-án adományozott első alkalommal a Budavári Önkormányzat Képviselő-testülete Budavárért Emlékérmet azoknak, akik példaértékű munkájukkal hozzájárultak a kerület gyarapításához, közösségeinek erősítéséhez. Elsők között Pacsay János Fidél atya vehette át a kitüntetést. Az akkor már betegeskedő atya a kitüntetés kapcsán megjelent interjúban még arról beszélt, hogy szeretné megélni Avianói Márk szobrának felavatását. Sajnos erre már nem kerülhetett sor. Alig egy hónappal később, október 20-án visszaadta lelkét a Teremtőnek.
„Buda Eliberata” – Buda felszabadítva! – ezzel a köszöntéssel fogadta Európa 1686-ban Magyarországról érkezett jó hírt. A 320. évfordulón, 2006. szeptember 2-án történelmi, kulturális rendezvénysorozattal emlékeztünk meg a török uralom végéről. Ezen a napon tartottuk a vízivárosi szoboravatást is. Emlékbeszédemben méltattam Márk atya történelmi szerepét. Arról beszéltem, hogy a hazaszeretet, a hűség és a hit a közösségi cselekvés legfőbb mozgatórugói, melyekre manapság is nagy szükségünk van. A szobor akkori felállítása azt jelképezte, hogy „van még remény, bízhatunk a csodában!”
A kapucinus rend nevében a magyar delegáció vezetője, Leopoldo Ingegneri emlékezett meg Fidél atyáról, aki sokat tett azért, hogy mostanra elkészülhessen a szent szerzetes szobra. Hiszem, hogy Fidél atya lelke velünk volt azokban a percekben.
Isten áldja meg emlékét, amelyet kegyelettel megőrzünk!
Leopoldo Ingegneri: A szobor részben Fidél atya érdeme
“Ezekben a napokban a Kapucinus Rend legfőbb előljárói mind Rómában gyűltek össze a rendi általános káptalanra. Az ő nevükben és minden magyarországi kapucinus nevében is szeretnék köszönetet mondani Polgármester Úrnak és mindazoknak, akik együttműködtek ezen szobor felállításáért.”…” Azt, hogy ezt a szobrot sikerült elkészíteni és felállítani részben Fidél atya érdeme.”
“Végül szeretnék köszönetet mondani az egész Szent Erzsébet plébániának, annak a közösségnek, amely itt él és itt éli meg hitét. Kívánom, hogy a Avianói Márk alakja és szellemisége adjon példát ennek a közösségnek, hogy együtt tudjunk tovább munkálkodni a kerület, a város, illetve az ország javára. “
Áldás: könyörgünk mindenható Istenünk. Te helyesnek tartod, hogy szentjeid mását szobrok alakjában elkészítsük. Így valahányszor testi szemünkkel e képmásokra tekintünk cselekedeteiről emlékezve, szent életünk munkájának éltetésére buzdulunk! Kérünk, áldd meg ezt a szobrot, amelyet Boldog Avianói Márk kapucinus atya tiszteletére és emlékezetére készítettünk! Add kegyelmedet, hogy aki e szobor elé lép Boldog Avianói Márkhoz könyörögve, az ő érdemiért nyerjen oltalmat és dicsőséget Krisztus a mi Urunk által! Ámen.
Az áldás szavai után Vavrinecz Mór: „Nagyasszonyunk, hazánk reménye” című dala hangzott el Hausenblasz Hantos Andrea előadásában.
Paolo Guido Spinelli: “A szobor emlékeztetessen az olasz-magyar barátságra”
Tisztelt Polgármester Úr, olasz barátaim, Hölgyeim és Uraim! Nagyon örülök, mert egy nagy olasz személyiséget ünnepelünk ma, aki hozzájárult Magyarországon ezen fontos történelmi eseményhez. Egy olyan olaszt ünneplünk, akinek a lelke magyar volt. Lelkülettel nemcsak azért volt magyar, mert sok évet töltött itt, Magyarországon a pápa követeként, hanem tulajdonságaiért, jelleméért, nagy emberi fényéért, humanizmusáért, bátorságáért, hitéért. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek a magyar nép sajátjai is, és amelyek összekötik ezt a népet az olaszokkal. Ezek a tulajdonságok tartották meg a magyarokat évezredes történelmük során a legnehezebb pillanatokban is. Ezen tulajdonságok tükröződtek abban a másik nagy történelmi eseményben, amelyet idén ünnepelünk, mégpedig az 1956-os forradalomban. Ezek a tulajdonságok voltak azok, amelyek segítettek Avianói Márknak, hogy bátorságot és hitet öntsön azokba, akiknek nem volt.
Polgármester Úr nagyon jól mondta, a hit, a keresztény értékek nagyon fontosak, Európa alkotórészei, és ezen fontos értékeknek kell támogatást nyújtaniuk számunkra az egységes Európa építése során. Azzal szeretném befejezni, hogy köszönetet mondok mindazoknak, akik hozzájárultak ezen szobor létrehozásához, felállításához. Mindenekelőtt a Budavári Önkormányzatnak, az I. kerületnek, e történelmi hely, a város szíve önkormányzatának és természetesen a kapucinus atyáknak, akik nélkül, azt hiszem, hogy ez a mű nem jöhetett volna létre. Ez a templom egyben a Budapesten tartózkodó olaszok temploma is. Mától fogva ez a szobor nemcsak a kapucinus szerzetesre, egy nagy egyházi személyiségre fog emlékeztetni, hanem az olasz-magyar barátságra is. Szívből kívánom hogy a mai nap az olasz-magyar barátság további erősödését hozzá.
Györfi Sándor: Az Avianói Márk szobrot Fidél atya élete egyik céljának tekintette
Volt egy magyar ember, egy kapucinus barát Pacsay Fidél atya, aki élete egyik céljának tekintette, hogy Márknak szobrot állíttasson. Magam a református nagykunsági, karcagi szobrász úgy kerültem ebbe a történetbe, hogy Fidél atya meglátogatta a testvérét, meglátta az egyik munkámat és azt mondta, hogy ő ezzel a szobrásszal akarja csináltatni Márk szobrát. Vigyél el hozzá. A szobrok megszületéséhez egy kiválasztott pillanat kell. Valószínűleg ez is az volt. Egy ilyen kiválasztott pillanat, talán felér egy küldetéssel, és befolyásolja a továbbiakban az alkotó munkát. Megismerve Fidél atyát, a kapucinusokat, azt az őszinte tisztaságot, a hitet, amely bennük van, ezután könnyű volt megfogalmazni Márk atya szobrát. Remélem, hogy Fidél atya, aki immár nem lehet közöttünk úgy tekint a szoborra, hogy érdemes volt elkezdeni.
A szobor feliratait a Boldog Avianói Márk szobra (Magyar ajándék a pápának) című írás tartalmazza.
A taps után a jelenlévők az ünnepség zárásaként közösen elénekelték a “Boldogasszony anyánk” népéneket, a magyar és az olasz himnuszt.
2002-ben Fejér Nándor videóra vette Fidél atya gondolatait “Visszaemlékezés” címmel. Megtisztelő, hogy az interjút “Az iskolateremtő Fidél atya Boldog Avianói Márk szolgálatában” című emlékkönyv szerkesztőségnek a rendelkezésre bocsátotta.
A film indító gondolata:
“Hogy mi ennek az írásnak a célja? Először is az, hogy valamiféle maradandó emlékoszlopot állítson a múltnak, mielőtt Itt a bölények hátrahagyott csapásait a fölismerhetetlenségig szét nem tapossák a birkanyájak.
Másodszor, hogy fényt vessen a történelmi sors ezer apró titkára, s ezáltal jövendő nemzedékek okulására szolgálhasson.
Végül pedig, hogy az egyszerű szeretet céltalanságával elbarangolhasson még egyszer az emlékezet mindazokon a kedves, régi ösvényeken, melyek dombról dombra, nádasról nádasra és tóról tóra behálózzák ezt a szép, szomorú, különös világot, ahol tücsökzene és békazsongás kötözi meg bűvös varázslattal az emberi lelket.” (Vass Albert: “Kard és kasza)
A könyvben Fidél atya visszaemlékezéseit idézve mutatjuk be az ő és a magyar kapucinusi szerzetes közösség életét. Az interjú három részes.
VISSZAEMLÉKEZÉS I. RÉSZ
(A háború, a 40-es és az 50-es évek, a budai kapucinus templom és rendház, az 56-os Forradalom)
Nagyvárad
“1943-ban jelentkeztem a rendbe Nagyváradon” - így kezdődik a “Visszaemlékezések” filmsorozat I. része. Még nincs 17 éves!
A mondatait idézőjelbe tettük, és dőlt betűvel írtuk.
“Kispap voltam az egyházmegyei szemináriumban. Kispapok mind vitatkoztunk, hogy nekünk nem elég ez a színvonal. Mindegyikünk szerzetbe akart lépni. Akkor jutott eszembe, hogy Nagyváradon itt vannak a kapucinusok. Szent Ferenc amúgy is vonzott mindig. Hallottam, hogy jön a tartományfőnök P. Dezső, volt akkor, és jelentkeztem a rendbe, a hiba ott volt, hogy a szüleim nem írták alá a hozzájárulásukat, akkor egy nyilatkozatot kellett tenni, hogy nem követelik, hogy a gyerekük idővel esetleg anyagilag gondoskodjék róluk.”…”Édesapám félt attól, hogy nem bírom a rend szigorúságát.”…”Közbe megjött a háború. Apám meggondolta magát, elengedett kapucinusnak.”
Az ostrom
“Nagyon gyorsan jött az ostrom Nagyváradon.”
A nagyváradi kapucinusok 1943-től: P. Bertalan, P. Bendegúz alapvégzettsége gyógyszerész, Pacific testvér és P. Veremund, a házfőnök ės természetesen Fidél testvér, novícius. P. Veremund fent lakott az emeleten, ők ketten Pacific sekrestyés testvérrel pedig lent fedezékben. A többiek elmenekültek.
“Nagyon kemény ostrom volt, folyton aknázták a várost.”…”Pacific-kal bújtunk egy kőfalas gödörben.”…””Közben megjött a mozgósítási parancs, és én nem mertem ott maradni a rendházban, mert úgy szólt - hiába vittem papírt még a püspökségről a katonasághoz - azt mondták, minden szállítható egyént vinni kell! Szállítható egyént. Úgy, hogy október 4-én még egyszer utoljára orgonáltam Nagyváradon a templomunkban, bevonultam katonának. Berettyóújfaluba kerültem. A szüleimet elmenekítette a megye a főtisztviselőkkel, úgy, hogy tőlük elszakadtam”… “ Egy nagyváradi kárpitos legény volt az őr a kapuban, aki engem személyesen ismert Nagyváradról.”
Kiengedte élelemért. Az utcán váratlanul találkozott édesapjával, aki alispáni megbízatással volt ott, hogy menekítse a megye okmányait az oroszok elől. Elintézte, hogy Egyed alezredes, a barátja 1 hét szabadságot adjon. Fidél testvér Zalába utazott a családjához. Egy hét után már nem tudott visszamenni, ahová be kellett volna vonulnia, Abádszalókra, mert időközben az már orosz kézre került.
“Otthon maradtam. S onnan bevonultattak mégis katonának. Inkább fáztunk a fronton, nagy verekedések nem voltak. De nekem megfagyott a bal karom. Az erek ki voltak dagadva a hónom aljáig.”
1945 februárjában Körmenden a katonaorvos kiírta egy hónap szabadságra.
“Körmenden szállást kértem a plébánián mint kispap. Boldogan adtak. Kaptam egy Kaszap István ereklyét, azt a karomra kötötték és reggelre meggyógyultam. Ettől függetlenül, mert papírom volt, hazamentem. De a nyilasok észrevették, hogy kutyabajom sincs. Egy hét múlva elkaptak és bevágtak az ejtőernyősökhöz”…”Egyáltalán nem volt kellemes.”...”Egy magaslatra kirendeltek, ott maradjunk le, és az oroszok háta mögött un. kopjások dolgozzunk, de fegyvert nem adtak a marhák”…”Én voltam a parancsnok, 19 évesen. Kölykök voltak, leventék beosztva hozzám.”…
Nem volt töltény.
”Azt mondtam: Gyerekek: szépen visszavonulunk és elsüllyedünk valahol.”…
”Na, de azután elkaptak a ruszkik. Bevágtak egy menetoszlopba, amelynek sem az elejét, sem a végét nem lehetett látni. Veszprém külvárosában a 8-as főúton sok ezer ember volt látható. Teljesen tele az országút, teljes szélességében. Az árokban lovagoltak a kísérő oroszok, úgy 40-50 méterenként, azok is aludtak a nyeregben.”…
“Egy őrmester trappolt mellettem.”…
”Hajmáskéren egyszerűen kényszerített, hogy lépjünk ki a sorból. Elindultunk ketten a síkon, az országúton kb. 1,5 kilométert kellett menni. Minden pillanatban vártuk, hogy a sorozat jön, de nem jött. Máig nem tudom, hogy miért, azóta is tartozom az Úristennek az életemért. Alig, hogy elértük az első kerítést láttuk, hogy van egy gémeskút. Mindketten bevágódtunk a kerítésen, le a vödröt, egyszerre ittunk olyan szomjasak voltunk az idegességtől”…” Három ruszki röhög az ablakon. De nem törődtek velünk. Nem az ő asztaluk volt. Mi kidobtuk magunkat a kerítésen, meglógtunk, valahol loptunk egy-egy kapát, és úgy tettünk, mint egy mezőgazdasági munkás. S elindultunk Budapest felé. Minden nélkül. Valahogy úgy segített az Úristen minket végig, hogy mindig kaptunk valahol szállást, kaptunk köménymagos levest. Bujkálva jöttünk.”…
Székesfehérvár városába nem mertek bemenni, nehogy fogságba kerüljenek. Ennek is volt kockázata, meg annak is, hogy aknamezőkre tévednek. Döntöttek, továbbra is bujkálva haladnak Budapest irányába. 60 km-t kell kibírni.
”Aknamezőn mentünk keresztül egymás lábnyomában léptünk, minden percben várva mikor repülünk a levegőbe. Így eljutottam egészen Gárdonyig. De ott már olyan fáradt voltam, hogy azt mondtam, vége. Bekéredzkedtem egy házba. De azt mondták tűnjek el gyorsan, mert ruszkik vannak az épületben. Elkapnak. Már kopaszra voltam nyírva. Hadifogolynak számítottam. Azt mondták, van már vonat Budapestre. Fehérvárról megy vonat.”…
A Gárdonyi vasútállomás már az oroszok kezelésében volt. Azt a tájékoztatást adták, hogy a vonat nem áll meg, csak lassít. Fel kell ugrani rá. Ez is bizonyára szorongást okozott. Jegy nem kell. Aki felugrik, felugrik.
”Én ejtőernyős voltam. Fölhasaltam egy vagonra. 30 km-es sebességgel közlekedett, ki lehetett bírni, mozgékony fiatalember voltam. Egy olyan szerelvényre ugrottam fel, amelynek fékező fülkéje volt, hogy a szél elől elbújjak. Április 9-e volt 1945-ben. Odaérek tántorogva, már bent ült egy magyar katona.”…
Segített a didergő magyar katonának átadta a katonapokrócát. Gondolta megvan nélküle, segítsen a bajtársán.
”A vonat megállt Martonvásárnál. A katona leszállt sétálni, s azóta sétál a pokrócommal”(derültség). Tárnokon megállították az oroszok a vonatot azzal, hogy elsötétítés következik, nem megy tovább, majd reggel. Ténfergek a vonat mellett.”...”Egyszer látom, hogy P. Dezső ott ül a vagon egyik oldalán, mellette a szervita főnővér.”...”Odamegyek, jelentkezem nála.”…” A provinciális (tartományfőnök), hogy kerül a vonatra? ” ... “Érdeklődésére azt válaszolta: Elmentem megnézni a testvéreket Móron.”…” Áprilisban jött haza. Bátor ember volt!”…”Azt mondta: hozza ide a cuccát, majd elgondolkodunk, hogy mit csináljunk.”…Szervita főnővér rámszólt: ”Segítsen már tartani azt a csomagot a szegény atyának, mert Mór óta itt tartja az ölében. Az ölembe tettek egy 15 kg-os sonkát. Igen, de nem ettem napok óta.
Azt hittem, hogy megdöglöm. Az orrod alatt 15 cm-re ott van a sonka.”…” Nem merem magát elvinni Pestre (mondta P. Dezső), mert az első sarkon elkapják a külseje miatt. 11 km-re itt van Budatétény a mi kolostorunkkal, menjünk oda. Én azt hittem, hogy megdöglöm. Az ember nem pihent, nem evett, gyalogolt, minden. Elindultunk, és nem találkoztunk ruszkival.”…”Elértünk Téténybe, ott már én meg voltam mentve, meg ott már lehettem kopasz, mint barát, mert rámhúzták a habitust, aztán kész. Otthagytak két hétig. P. Felicián volt a házfőnök.”…”Egész nap kukoricát morzsoltunk, mert más kajánk nem volt. A padlás tele volt kukoricacsővel.
A ruszkik nem tudták elvinni, mert ömlesztve volt.”…”Olyan gyenge voltam, hogy egy tölcsérnyi kukoricát nem tudtam végig ledarálni. Le kellett ülni pihenni közben.”
Két hét Budatétény után,1945 tavaszán a Fő utcai rendházba ment, minden bűzlött a hulláktól. A Dunán ugyanez volt a helyzet. A Lánchíd pilléreinek a hullák feltorlódtak. Így mesél erről:
“Végre azután bejöttem Budára. Rettenetes látvány volt a Fő utca! Egy gyalogösvény középen. Büdös volt. Oszladozó lovak.” …
Nem sokat foglalkozott a háború utáni helyzettel, mert fontos teendői voltak:
”Itt azonnal beiratkoztam az iskolába, mert az érettségim nem volt meg.”…”a Ferenc Jóskában leérettségiztem”…”Úgy is hívták, hogy KIRKA, Királyi Katolikus egyetemi gimnázium. P. Ervin is ott érettségizett, mint általában mieink, akik nem Tatán, a piaristáknál. Itt a házban a kispapokat elvitték Tatára, mert ott több kaja volt. Itt éheztek volna.”…
Szeretettel fogadták a rendtársai: P. Kamill bácsi, P. Bertalan, P. Béla, ő volt a házfőnök, P.
István, Erdész István, ő volt a plébános, P. Jácint, P. Arnold és P. Ferenc frissen szentelt papok, P. József, Labirint testvér, ő volt a szakács és a Félix testvér (A 2. Függelék: Magyar kapucinus tisztségviselők rövid életrajzait tartalmazza).
”Nagyon buzgón dolgoztak az ostrom alatt. Mindennap főztek a konyhán, ahol most a kisegítő van.”…”Szegényeket kirakták a pincéből a németek.”…”Bokáig érő vízben ott voltak a kapucinusok.” “December 24-én, utolsó percben P. Jácint bejött teherautóval s hozott egy hasított disznót. Egy nagy szekrény alakú hűtőszekrény volt, oda volt beakasztva. Egyik éjszaka (Labirint testvér) hallotta, hogy matatnak a lakaton, német SS katonák akartak egy kis húst szerezni, magyarországi svábok voltak. Hallotta, hogy matatnak. Kiugrott a folyosóra. Koromsötét volt. Mindjárt a fenetekbe lövök, disznó gazemberek! Nincs is nektek puska!”…”Belelőtt a plafonba.”…”Elmenekültek.”...”Német katonák nem loptak. Olyan éhezés volt ostrom után, hogy emlékszem rá, hogy P. József, a nagy filozófus professzor, aki szép magas emberként állt a konyha ajtóban, mondja az ifjú Félixnek, aki 22 éves lehetett: az Isten szerelmére testvér csak egy tányér levest adjon még. Az Isten szerelmére! Egy teológiai tanár így kunyerált.”
Romok, romok, pusztulás
“Nem volt egy cserép sem a templom tetején. Mindennap Félix is, meg én is kimentünk Óbudára négykerekű kocsival, és 250-250 cserepet hazahúztunk, kenyér gőzzel.”…Nehéz volt, “igen, bőgtünk, sírtunk.”…”Raktuk a cserepeket a tetőre a templomban. P. Titusz volt akkor már a plébános.”…” Adogattuk föl a cserepeket. Ervin hülyéskedett úgy, hogy egy nagy tolltartót fejére tett. Azzal bohóckodott folyton, ez volt a szerencséje, mert Titusz úgy 8-10 méterről leejtett egy cserepet, élével az Ervin fejére. Úgy, hogy Ervin egyből leült a földre. Azt hitték, hogy meghalt. Az volt a szerencséje, hogy a tolltartó felfogta az ütést. Titusz úgy jött lefelé mint a szélvész: ‘Jaj, Ervin ne haljon meg! Jaj, Ervin ne haljon meg, ugyanis arra készültünk, hogy már karácsonyra felszentelik pappá, mert csak egy pár hónap volt hátra.”...
Titusz kedveskedni akart, “mit kér ebédre!” “Egy nagy tányér babfőzeléket” - volt a válasz.
1945-ben beiratkozott a kapucinus Hittudományi Főiskolára, amely a rendházban székelt, a Fő utcában.
A rendházat 7 találat érte
“Nekünk csütörtökön nem volt tanítás, mindig romeltakarítással foglalkoztunk.” … “Házmagaságig ért az udvaron a törmelék.”... “Vödörbe lapátolták a törmeléket, s a többiek húzták fel.”…
Délben sem jöttek ki a gödörből, hogy ne veszítsenek energiát. Este pörkölt volt nokedlivel.
“Az volt a furcsa, hogy nagyon rózsaszínű volt a hús.”...”Másnap a rendőrök elvitték a hentest, mert egy bernáthegyi kutyát borjúnak adott el.”
P. József, amikor megtudta, az undortól rosszul lett. Ilyen és hasonló furcsaságok abban az időben gyakran előfordultak.
Máriabesnyő
“Nekünk még ki kellett menni Károllyal egy évre noviciátusba. Szerencsénk volt, mert ott jobb volt a koszt mint itt. Minden délután kaptunk egy adag savanyú káposztát kenyérrel, s az, a vitamin egyensúlyt tartotta bennünk. Emlékszem, hogy ott a bástya tornyában hízlaltunk egy disznót, titokban, hogy a ruszkik ne tudják meg, akik az alsó udvarban táboroztak. Csuda tudja, hogy nem vették észre. Lehet, hogy csak azt várták, mikor vágjuk le, s akkor elviszik. Marha nagy hó esett, olyan térdig erő. Csengeri nevezetű hentesünk volt és elvállalta, hogy úgy vágja le a disznót, hogy az nem ad hangot. A nagy hóban kiengedte a böllér, taglóval kupán vágta. Abban percben beledöfött, úgy, hogy az ordítás nélkül kimúlt.”…
“1950-ben kipakoltak bennünket az utcára.”
”Rengeteget dolgoztunk, mert a Fő utcai rendház romokban hevert, s amikor már ott tartottunk, na most már be van fedve legalább, mikor ház alakja van, 1950-ben kipakoltak bennünket az utcára. Nekem két napig még itt kellett maradni. Tanítani a katonákat, mert a katonaság foglalta el rendházat. A központi fűtés kezelésére tanítottam őket, mert én voltam a gépész. Akkor még nem Maléterék jöttek, hanem térképész katonatiszt növendékek tanultak itt. Velük történt meg, hogy a kápolna feletti szinten pingpongoztak az emeleten, és leszakadt a plafon.”
A rendházban az 50-es években az alábbi tevékenységek folytak:
- Térképészképzés, kadétiskola,
- Szabványügyi hivatal (a tisztek, az egész hadsereg káder lapjainak szigorú őrzése)
Harangszó
“Harangozni csak úgy tudtunk, hogy lelógott a kötél.”...”egy fahengeren muzsikált, hogy ne dörzsölje ki a falat.” …”idővel mégis elfűrészelte a kötelet. Mindig fel kellett mászni a toronyba. A katonák közben a toronylépcsőt, a falépcsőt eltüzelték.”…
”Közben tűzoltó lettem.” …“Maléter nagyon fontosnak tartotta, hogy a harangszó történjen meg. Ne mondják azt, hogy a katonaság miatt nincs harangszó. Ha néha kimaradt valami miatt, Maléter megjelent, kérdezte, miért maradt ki?”
A harangot, a kötelét sem lehetett a templomból megközelíteni, csak a katonaságtól. Ezért őrizetben lehetett megközelíteni a toronykötelet. Ha elszakadt, megjavította, nem tudták, hogy a tűzoltó ismeri a járást, mert kapucinus.
Állandó őrség
“Különösen bajunk nem volt velük, csak rettentően vigyáztak ránk. Ez azt jelentette, hogy ebben épületrèszben égett a lámpa éjjel nappal, és egy katona trappolt föl alá itt a két ajtó között. Amellett minden kapunál volt őrség. A konyha ablak fekete posztóval be volt szegezve, nem lehetett kinézni a Corvin téri ablakon. Szellőztetni csak a folyosóra lehetett, mert katonaság volt az udvaron. Örök álltak az utcákon, 8 főből állt az őrség.”…
“Én közben melós, tűzoltó voltam.”…”Egészen 56-ban, amikor nagyon érezni lehetett, hogy az országban valami lazulás van, a Petőfi Körök, meg minden, sőt tárgyalások indultak meg az egyház és az állam között a szerzetesek vonatkozóan.”
Akkor éppen a “Fővárosi Motor- és Gépipari” vállalatnál dolgozott, jó állása volt.
“Az anyag osztály lassan mi belőlünk állt.”…”Én már akkor anyagos felső góré voltam.”
Egy öreg zsidó mérnök kollégája, aki észrevette, hogy zsidó szavakat tud. Szeretett vele beszélgetni:
“Egyszer beállított reggel.”…”hogy kérjem meg (egy ismert gazdag zsidó ember) lánya kezét.”…Ismertette a jelentős hozományt.
“Nem tudtam mi a frászt mondjak.”…hárított: “Ne haragudj, én egy sokkal nagyobb üzletben vagyok érdekelve. Én azt nem mondhattam, hogy pap vagyok. Nagyobb üzletbe vagyok érdekelve, békében hagyott.”…”Soha nem láttam a lányt az életben, fogalmam sincs ki az.”…”Ilyen dolgokban is az ember ki volt téve veszedelemnek.”
Az 1956-os Forradalom
“56-ban Jácinték azt ajánlották, hogy hagyjam ott az üzemet és jöjjek be ide szakácsnak, mert éppen nem volt szakács. Azért, hogy valamiképpen az egyházhoz tartozak, mert ha visszaállítják a rendeket csak azokat engedik vissza, akik egyházi szolgálatban vannak. Én ott felmondtam, eljöttem szakácsnak, és itt ragadtam szakácsnak négy esztendőre. Úgy, hogy trogelolhattam mint szakács. 10-12 emberre főzve folyton, bevásárlás, főzés, mosogatás, mindent egyedül kellett csinálni.”
Ebédeltek többek mellett: P. Kamill, P. Bertalan, P. Béla, P. Jácint, Ivó testvér sekrestyés, P. Damján, P. Anasztáz, P. Amedius, P. Angelus, P. József, Ágoston a testvére, az öccse. Nagy munka volt.
“Itt vészeltem át 56-ot.”
Maléter 1956-ban, szeptember 18-án azt mondta:
“Uraim, mi elhagyjuk ezt az épületet, gondoskodjanak róla, hogy egyházi kezelésbe kerüljön! Sarkon fordult ès elment.“
Üres volt a rendház. Tervezték, hogy rendházból vidéki papok számára szálloda lesz. Balogh páter, politikus is szeretett volna a rendházban lakni.
Őrség a kapucinusoknál a forradalomban
“Itt volt 8 katona, akiket itt hagyott Maléter, őrségben. 23-án még kint álltak őrséget. Én már voltam olyan bátor, hogy a fekete posztót leszedtem az ablakról, s kiláttam a Corvin tér felé. Láttam, hogy a kiskatonák a kőoszlop mögé huzódva tartják a géppisztolyt. Kint pedig ropogtak a lövések. Kiszóltam az ablakon: Pajti, legalább tudja kit lehet beengedni, ki a barát és ki az ellenség? Tudja a rosseb, fogalmam sincs. Egy óra múlva bevonták az őrséget.”… “ Egész nap a ”Szabad Európa Rádió”-t hallgatták. A vége az volt, hogy november 4-én menekülniük kellett a katonáknak. A magyar katonaságot feloszlatták az oroszok.”
1956 után a rendházból piroslámpás ház lett. A Tanácsnak két évbe telt, míg kiürítette. 1958-tól jött a “Kultúra Külkereskedelmi” vállalat fedőnévvel: valójaból fegyverkereskedelemet folytattak.
Államosítás. Templom határai
“Egy bizottságot küldték ki. A bizottság határozta meg, hogy mennyi feltétlen szükséges ebből az épületből ahhoz, hogy plébánia is legyen. Ők szabták meg, hogy a templom mellett hány méter tartozik ezután a plébániához.”…Az emeletre “lépcsőházunk nem volt.”
A kapucinus könyvtár
“Megállt egy teherautó a templom végén.”
Elmondta a 12 ezer kötetes kapucinus könyvtár szétverését. A kiadványokat ömlesztve teherautóval vitték el. Az 1900 előtti könyveket is, óriási értékeket.
Nem tudni, hogy ma hol vannak.
Mesélt a templomtoronyról, megemlítette Marschalkó Béla építészt, majd hosszan tárgyalta a templom történetét: kórház, jezsuiták stb. Megemlítette Széchényi György-öt, az ajándékozót is. Az interjú további témái:
a torony, a harangok, a festmények. Sőt az 1938-as nagy árvizet is megemlítette. Feszty Masa festményeit részletezte, úgy is mint 2 évig a művész gyóntatója, aki naponta többször ment gyónni. Részletesen mesélt az oltárképekről, ahogy mondja: a nagy oltárképnek: “Nincs lelke”.
VISSZAEMLÉKEZÉS II. RÉSZ
(A kapucinus történelem, személyiségek és rendtársak. A 60-as évek, vidéki szolgálat: kántor, kisegítő lelkész, káplán és a keszthelyi rendőrségi zaklatások)
“Három csomó, az három szerzetesi fogadalom, ezt evangéliumi tanácsoknak nevezik, az Úrjézus tanácsolta, hogy aki a legszűkebb úton kísérni akarja őt, az engedelmességben, tisztaságban és szegénységben éljen. Ezt jelzi a három csomó a kordán.”
A ferencesek a pápánál a regula jóváhagyására vártak. 1517-ben megkapták, 1601 Csókakői csata. Szent Brindisi Lőrinc szerepe. Kolostorok. Mária Terézia - József császár, a budai rendház, a jezsuiták. Alsó- és Felső Viziváros kialakulása. A ruházat. Kis sapka csak a papoknak. Pileólus csak a pétereknek. Működési szabályzat. Tatánál a tóban a nád elkövesedik, ebből barlangokat építettek. A faházat le kell bontani! A Műemlék Felügyelet ragaszkodott hozzá. 1947-ben Páldeák Klári a Szent József Szívgárda szervezésében sokat dolgozott. Fia Páldeák Iván Szabolcs nem kapucinus, hanem ferences szerzetes lett.
Nagy esemény volt az 1938-as Eucharisztikus kongresszus, amelyre 20 kapucinus püspök jött el. Beszélt a körmenetekről. Corvin tér. Úrnapi körmenet oltárokkal.
Személyiségek:
Weninger Ernő 1934-től kántor, karnagy, zeneszerző, Petrovics Emilunokabátyja.
“A 34-es a csoportképeken már szerepelt Weninger. És hát egy csodálatos ember volt. Szóval, még az is előfordult, hogy olyan szépen muzsikált, hogy a hívek nem énekeltek, inkább őt hallgatták, ő szólózik. Vagy pedig olyan viccet is megcsináltak, hogy a 1/2 12-es misén ének nem volt csak orgonaszó, ugyanis az összes slágert feldolgozta.”…”Nagyszerű énekkara is volt, és jó énekesei.” …”56-ban kompromittálta magát, emiatt internálták is őt egy darabig, Törökbálintra, vagy hová. Elment Balassagyarmatra kántornak, hogy ne bántsák. Itt az orgonába eldugtak egy lemezjátszót, és ráfogták, hogy az egy rádióadó.”…”Házkutatást tartottak és ráfogták, hogy az rádióadó, ők használták. Nemcsak őt a fiát is internálták. Az egész család kompromittálódott. Itt laktak szemben a másik oldalon a Fő utcában. Csodálatos énekhangja is volt Weningernek, s meg hát nagyon jó muzsikus volt.”…“Emlékszem mint kispap, amikor idekerültünk egyszerűen nem tudtunk imádkozni ministrálás közben, mert annyira lekötött az orgonajátéka, mert odafigyeltünk arra a muzsikára, amit ez az ember produkált.”
A rendtársak
1899-ben jött a generális (rend első számú vezetője) Svájcból. Cilinder. “Reformok háza” a ferenceseknél. A kapucinusoknál nehezen mentek a reformok, a szigorítások miatt sokan elhagyták a rendet.
Nagy érvágás volt.
“Legelőször 1898-ban jöhetett be generálisunk megnézni a rendtagokat. Azt írta - egy szent életű svájci páter - rá se ismertem a rendtársakra, úgy külalakra, ahogy kinéztek, és elkezdték akkor a reformot.” …”1912-ig tartott, amíg végre tudták hajtani.”…”Mindenről lemondanak a páterek, a zsebpénzről is, de a cilinderről nem (egykoron József császár vezette be).”…”az én időmben például Lucius testvér kalap dobozban őrizte a cilindert.”…”Kapucinusok egyszerre mindenkit kiraktak, akik nem fogadták el a reformot. Úgy, hogy 12 magyar páter maradt meg és 5-6 testvér. Rettenetes érvágás volt. Szegényeknek könyvből kellett tanulni, mi az, hogy mi a kapucinus.”
“1934-ben létrejött a magyar kapucinus rendtartomány.”
“A Jóisten küldött embereket, nagyszerű volt Béla páter például, nagyszerű volt Bertalan, akinek érdekes volt a sorsa. Bertalan zalai paraszt gyerek volt, rettentő mozgékony, modern fickó, aki nagyon kereste a helyét az életben. A szüleinek csak annyira tellett, hogy a négy polgárit elvégezte.”…”Nagyon az életre nevelték, jól megtanították még németül is.”... “Ő feljött Pestre egy idő után a faluból, amikor már elvégezte a négy polgárait, hogy majd valami szerzetesrendbe belép. De először elment cukrász inasnak.”… “majd lőszergyári munkás lett.”…”Közben két gimnáziumból magán vizsgát tett a meló mellett.”…”Meglátta P. Anasztázt, addig nem látott életében kapucinust.” …” Itt Pesten van ilyen kolostor?”… “Veremund atya, aki pillanatnyilag kormányozza a tartományt, ő Móron van.”…”Azonnal elment vonattal…”… “Felvette a renddel a kapcsolatot.”…” Elküldték novíciusnak, akkor még együtt volt a noviciátus, mert ez még a 20-as évek elején van, együtt volt az osztrákkal, Scheibbs-be került. Az is segítette a német nyelvtudását is, amit nagyon hasznosított később. Prohászka összes műveiből 22 kötetből 20-at fordított le ő. Prohászkának a nehéz nyelvezetű könyveiből, magyarul is nehéz olvasni.”…”ő hazakerült, s egyből küldték az egyetemre, de még két gimnáziumi osztálya hiányzott. Egy év alatt leérettségizett, s elvégezte az egyetemnek az első két félévét.”…”Ebből tüdőcsúcshurutot kapott a nagy melóban. Kiküldték Ausztriába a hegyekbe, jó levegőre. Barna sört kapott naponta. Két három hét múlva, abban kis kolostorban odajött egy öreg páter, azt mondja neki, látom fiatalember únja magát. Nem héberezünk egy kicsit?”
“Egyetemi tanár volt ószövetségi szakon. Leültek. Az egész Ószövetségi Szentírást héberül végig tanulmányozták. Hazajött. Bercinek híre ment, hogy tud zsidóul, annyira, hogy jelentkezett magánvizsgára a professzornál. Egy magánvizsgánál 100 sort kell tudni jól. Kérdezi a prof tőle: melyik legyen az a 100 sor? Az egész Ószövetség, minden.
Nem akarta elhinni. Híre volt, milyen jó a hébere.”…
“Egyszer csak írt Rómából egyik rendtársunk, szentírás professzor, hogy meglátogatná a kispapjainkat, egyáltalán megnézné a budai rendházunkat. A kispapjaink az egyetemre jártak be, tehát még nem volt saját főiskolánk, Bertalan, Béla és társaik. Azt is megírta ez a professzor, hogy egy növendéket magával visz Rómába szentírástudományt tanulni. Hát ki legyen? Hát a Berci. No, Bercinek szóltak, hogy ekkor, meg ekkor érkezik ez a professzor. Néhány mondatos hébernyelű köszöntőt állítson össze, és ő köszöntse a professzort. Kamill bácsi volt a tartományfőnök, Kamill atya kiment a Nyugatiba, ahová érkezett a páter. Meghagyta, hogy mindenki legyen a portán, köszöntsék, s Berci ott héberül. Megjött a páter, és Kamill bácsi villamosra akart vele felszállni. Azt mondta a professzor, nem lehet, mert van kézipoggyásza. Rengeteg könyvet hozott a srácoknak, 1,5 mázsát. Nem tudjuk villamossal elvinni, taxiba kell ülni” …Ezért ”15 perccel hamarabb itt voltak, vagy 20-val, mint várták.”….” Berci még az emeleten tanulta a héber szöveget. A taxiban azt mondja Kamill bácsi a profnak, hogy majd, aki köszönteni fogja, azt vigye Rómába magával. Megjönnek, Berci sehol. Páter Béla ott volt, mint növendék. Zavarba voltak, mi legyen. Béla előugrott, Dicsértessék!”…”Karonfogja a prof s mondja, ezt a gyereket viszem magammal. Berci akkor jött le a lépcsőn. Ezek az Isten útjai. Nagyon fontos dolog volt. Béla került ki Rómába, hét évig tanult szentírástudományt. Fontos volt, hogy ezt ő csinálja.”
“Berci egy csodálatos ember volt. Egy kispapunk egyszer azt mondta, hogy mellé egy minisztérium kellene, hogy az ötleteit végre is hajtsa. Ő egy ötletes ember volt. Béla viszont szervező, ő alapította meg a főiskolát, csinálta meg a nagykönyvtárt. Bercit is kiküldték Münsterbe. Németországban tanult missziológiát, újságírást, erkölcstant. Olyan híre volt, hogy milyen okos ember, hogy a pápa az ő professzorát és őt bízta meg azzal, hogy 1939-től járják be az összes missziós állomást a világon, s számoljanak be neki. Csak a háború akadályozta meg, hogy nem tudták végrehajtani.”…
“Berci már utazott egy csomót, készített azokról felvételeket, s azokból filmeket is csinált.”
“Közben azután itt már megalapították a főiskolát. Úgy, hogy mi már helyben tanultunk ebben az épületben. A kapucinus főiskola tanári kara:
P. Béla héber, szír, görög, szentírástudomány, egyháztörténet
P. Bertalan erkölcstan
P. Angelus, P. József filozófia.”
“Mindennap felelni kellett héberből, görögből hat éven keresztül.”…”Nagyon jól ment ez az iskola 1950-ig.”
“P. Bertalan lett a plébános.” …
”Bertalant egyszer megkérték a békepapok, hogy tartson előadást az otthonában, a Naphegyen. Többek között mondott egy példázatot, hogy a sivatagban idegenvezető vezet egy csoportot, s emberek már nagyon szomjasak és állandó látomásaik vannak. Az idegenvezető meg tudja, hogy ez lidérc, és lebeszéli őket, de a végén mivel nem engedi őket elmenni inni, agyoncsapják. Elmennek inni, de vizet nem találnak.”…
“Ezt a sorsot szánod nekünk?”
Rátámadtak Bercire.
“Annyira megijedt Berci, hogy idegösszeroppanást kapott.”
Az orvosok lemondtak róla. A Csasziba járt fürödni. Felépült.
“Sajnos 59-ben meghalt Béla.” …
Bertalan és Jácint ketten maradtak.
“Hol kaptak egy káplánt, hol nem.”
“Ez volt a titkos központja kapucinusnak. Volt, aki naponta ide járt ebédelni. Magam is évekig főztem itt, de azután nyugdíjba ment egy apáca, egy kórházi főnővér, és akkor átvette a konyhát. Én pedig portás, meg olyan irodás féle lettem, reverendát hordtam. Nem tudták az emberek, hogy milyen státuszban voltam itt. Jácint meg Bertalan szabadabban mozoghattak, mert én az irodát meg a sekrestyét csináltam évekig. Nekem annyiban volt hasznos, hogy reggel én ½ 9-kor szabad lettem a sekrestyével, s ha nem kellett irodáznom, akkor be tudtam járni az egyetemre tanulni, teológiát tovább.”
Részletesen elmondja, hogy miért nem tudott ledoktorálni. Ez az irodavezető sztori. 1918 óta vámos ezredes István, -anyai ágon- nagybátyja elintézte a rokkant irodavezetőnek a gépkocsija vámolását.
“Egy év után egy nap múlva megkapta! Elterjesztették, hogy besúgó vagyok, mert ezt csak így lehetett elintézni!”… A vizsgáztatók “haraptak mint a fene!”
Görögül búcsúzott. Ha az utcán találkoztunk, a héber oktató átment a másik oldalra.
Berci védett mindenkit. “Hintás Berci”- ilyen címmel írtak róla. Nagyon rosszul esett neki.
1961-ben Dabronyba ment disszertációt írni, Varsányi Ferenc György (1927-2010) plébánoshoz. Közben Devecserben kántorkodott, sőt előrelépett kisegítő lelkésznek, nyilvánosan misézhetett, életében először, amit a plébános, a béketábor megyei főnöke intézett el, Hanusz Albin Gyula (1901-1982) acélból, hogy az arácsi szőlőjét nyugodtan művelhesse.
1964-től az Árpád-házi Szent Erzsébet templom káplánja
Berci beteg lett. Javaslatára, mivel pesti bejelentkezését nem adta fel, így 1964. januárjától káplán lehetett.
1964. februárban meghalt Berci. Ágoston lett a plébános 16 éven át.
“Én 66-ig bírtam itt ki. És akkor, azért mert, túl sokan voltatok az énekkarban, meg jártatok hittanóráimra, amiatt engem kirúgtak. De egy sor papír erről nem készült, csak egy telefon: “Pacsay tegye le a kalapácsot”! Így, ha leteszi a kalapácsot, akkor támogatni fogjuk a veszprémi egyházmegyébe való átvételét, s akkor papként működhet, ha nem teszi le a kalapácsot, akkor kitesszük a papi keretből és mehet melózni.”
Az Érseki bíróságon kitűnő jegyzősége elismeréseként felajánlották neki, hogy civilként maradjon, erről így emlékezett:
“Betesznek gépkocsi-előadónak egy gyárba. Úgy volt, hogy külkerhez kerülök. Inkább leszek falusi káplán, de pap legyek, s ne gépkocsi-előadó!”
Főbb állomáshelyei, ahol káplánként szolgált:
“Letettek engem Tüskevárra káplánnak, de ott sem hagytak azután sokáig, nyárra áttettek Somogyegresre, mert az ottani plébános tüdőszanatóriumba került és nem volt ott pap. Egész nyáron Somogyegresren voltam, nagyon jó munkahely volt. Őszre vissza kellett mennem Tüskevárra, azzal fogadott a pap, hogy áttettek káplánnak Kisgörbőre. De várjak, mert bemegy az egyházügyi hivatalba megpróbálja megakadályozni. El is ment. Este megyek ki érte az állomásra. Nagy leverten jött. Azt mondták:
“Ilyen piszkos dologba ne nyúljon bele!”
Kisgörbőn fiatal pap volt a főnöke, aki megtiltotta, hogy az evangéliumot prédikáljon.
“Már ott voltam egy éve, amikor behívtak a Tanácsházára.”
Itt mondták, hogy hívatnak a keszthelyi rendőr kapitányságra. Mondták, ne menjek el. Fidél atya válasza:
“Ha nem megyek, akkor elvisznek.”
Az interjúban elmondta, a rendőrségi sztoriját részletesen.
“Maga 1942-ben kémelhárító volt Nagyváradon!“ Védekezett: “16 éves voltam”.
“Magának igaza van!”
-mondta a rendőr. Az interjú végén előjön a Wyszynski ügy is. Végül arra is fény derült, hogy amikor Kisgörbőre került autóból “vigyáztak rá.”
“Folyton egy gépkocsi körbe járt a plébánia körül és leste, mikor fogok rádiózni.”
Továbbá elmondja, hogy a kémelhárítás piszkította be a bírósági, jegyzői munkához szükséges íratokat a bűn-nyomok keresése közben.
“Hat áthelyezés után Zalaapátiba tettek plébánosnak, 11 évig szüleimmel együtt élhettem, onnan Kanizsára, onnan Tapolcára, onnan Keszthelyre és onnan kerültem be azután a rendbe.”
Összefoglalóan:
5 éven át káplán: 1964. Árpád-házi Szent Erzsébet templom 1966. Tüskevár, Somogyegresen helyettesítés, 1966. Kisgörbő, 1968. Balatonboglár, 1969. Látrány.
20 éven át plébános: 1969. Zalaapáti, 1980. Nagykanizsa,1982. Tapolca,1985. Keszthely, 1989. Máriabesnyő újoncmester, 1992. Árpád-házi Szent Erzsébet házfőnök, plébános 2003 haláláig.
VISSZAEMLÉKEZÉS III. RÉSZ
(Különleges helyzet, 1951-ben katona a Magyar Néphadseregben. Történetek: Ervin atya, Zadravecz püspök, P. Veremund, a veszprémi Szent Margit templomszentelés, a nyomda és a Missziós Hírlap)
“1950-ben, amikor megszűnt a kolostor én voltam Weninger segédkántora. Volt mindig mellette valaki, mert Weninger a Fővárosnál volt pénzügyi tisztviselő és a fővárosi énekkart is vezette, mellesleg zenészkezdett is. Én voltam a segédkántor, aki még állami kongruát is kaptam, 145 Ft-ot havonta.”…. “Kint voltam vele az összes vizekből.”
1951-ben “Behívtak katonának.”…”Zenészként vonultam be egy nyári hadgyakorlatra katonának.”…”Rendetlenség volt a nyilvántartásban.”…”Szerencsémre, aki kiállította az adatlapomat, csak annyit írt be, hogy főiskolai hallgató.”…
”Kinek van itt érettségije? Kénytelen voltam már kilépni. Egyedül voltam. Akkor már táborban voltunk.”…”Jöjjön be az irodába.”…”Össze tudná állítani ezt a képzési tervet a hétre? Persze.”…”Ordítják a nevemet az erdő széléről.” a politikusok. …”Nem tudja, hogy magának itt a helye? Senki a világon nem szólt.”…”Én voltam a század politikai vezetője.”…”Bevezettük a szombat esti zenészetet.’…”Ez azt jelentette, hogy….péntek, szombat, vasárnap, hétfő - lógtunk.”…”Mindenáron azt akarták, hogy katonatisztnek maradjak bent.”
Hadgyakorlat után jön a zászlóalj politikai előadója,
“mondtam neki: ezeket jövő nyáron is be kell hívni legalább egy hónapra. Te azt hiszed, hogy jövő nyáron lesz még kommunizmus?”…
”Képzeld el, hogy ha valaki előkaparja a dolgokat.” …”Azt mondják: III/III-as, hogy II/II-es , vagy I/I-es vagy nem tudom micsoda, tehát az embert meg lehet hurcolni.“…
“Szóval Kató néni ugy lett kántor, hogy nekem el kellett menni katonának, utána nem akartam kitúrni a helyéből.”
Ervin kapucinus atya
1951-ben,
“abban az időben Ervin atya a BESSZKÁRT-nál szolgált, felsővezeték ellenőrző, karbantartó legényként. BESSZKÁRT-os ruhában járt. Olyan égbeszálló lélek volt, hogy délután járt a betegekhez, és képes volt egyenruhában, sapka nélkül, de maga előtt tartva a selyemzacskót vinni az Oltári Szentséget a betegeknek.”…”Kalózkodott mint pap.”…”Az apácáknak tartott egy lelkigyakorlati napot Máriafürdőn. Lebuktak. 9 év börtönbüntetést kapott. Itt lakott Páldeákéknál.”…Házkutatásnál szerencsére ”a naplóját nem találták meg.”
Többen lebuktak volna.
“A börtönben érte 56.”…“56-ban pék volt a váci börtönben. Isten akarata, kész, belenyugodott. Úgy dobták ki a börtönőrök. Menjen már a csudába, mert mi sem mehetünk addig el, míg egyetlen ember van a börtönben az utolsó nap. El ne menjen Pestre, mert ott lőnek. Hát hova menjen? Azt tudta, hogy P. Dezső tartományfőnökünk, a plébános a Győrszigeti plébánián. Odament. Ott a plébánián lakott P. Tibor is, akkor Radnai Tibor, akit elcsaptak a Móri plébánosságról mint szerzetest. Sekrestyés és szakács volt ott Dezsővel. November 1-2. - azt mondták Ervinnek, hogy legjobb lenne, ha kimenne Bécsbe, mert már nem lesz semmi ebből a forradalomból.”…
”Ervin először Svájcban lakott egy darabig, majd sokáig Bécsben, most már legalább 15 éve Klagenfurtban.”
Zadravecz István püspök
“Amikor én itten négy évig ilyen lógós voltam, hogy irodás, meg portás, meg sekrestyés, meg minden, minden hétfőn Zsámbékra mentem szüleimet meglátogatni, akkor volt a szabadnapom.”…”Majdnem minden alkalommal meglátogattam Zadravecz püspököt, aki az ottani plébániára volt internálva.”…“”Ő mesélte, hogy 45-ben letartóztatták. A Markóban őrizték. Egyszer engedélyt kért arra, hogy kísérjék át a Margit körútra, hogy misezhessen. Azt mondta, hogy egy börtönőr kíséretében átengedték a Margit körútra.”…
”Zárt templomban misézett, meg a breviáriumot is elimádkozta. Nagy keservesen elindulnak vissza a börtönbe. S ahogy jöttek a Kossuth hídon, akkor az még létezett, többen felismerték őt, és elkezdtek a háta mögött gyülekezni. Volt már úgy harminc ember a háta mögött, odajön mellém a börtönőr, azt mondja: tessék engem megvédeni.” …” Magának puskája van! Puskám van, de töltényem nincs.”…”Karonfogva vittem be a börtönőrt a börtönbe, nehogy megverjék az utcán.”
P. Veremund az építő kapucinus
“Nagyon érdekes alakja volt a tartományunknak Veremund atya, aki borzasztó szögletes embernek nézett ki, furcsán akadozva beszélt, de egy nagyszívű ember volt, aki sokat, sokat törődött a néppel.
A keze nyoma, ahol megfordult mindenhol megvan.
Ő világi pap akart lenni. Első éves kispap korában megvakult. Hazaküldték, vak nem lehetett pap. Meggyógyult, s akkor tett fogadalmat, hogy kapucinus lesz.”
1912-ben kollégiumot létesített Tatán Seraficum néven a posztógyárból, ahol gimnazista kispapképzés volt.
Veremund 1943-as nagyváradi aranymiséje után mondta:
“Mindig szerettem a nőket!”(Nagy derültség)…
1919-ben a vörös katonák el akarták vinni. A nők mentették meg. Egyszer P. Veremunddal történt,
“ment a hídon, s találkozott a ferences tartományfőnökkel, aki kérdi, hogy hová megy? Megyek szerezni egy kis bort, mert, ha ló füvet rág, s a barát vizet iszik, az akkor valami nem egy normális dolog. Pedig szent ember volt.”
”1944-ben Nagyváradon maradt.
Később Móron írta megemlékezését. A kéziratok jelenleg Móron vannak. Ugyanígy Jácint prédikációinak a kézirata is Abele öccsénél megtalálható.” …”Jácintot 1969-ben kirúgták. Szeretett volna plébános lenni a Fő utcában.” …”Amikor a képviselő testületi ülésen értesült, hogy Ágoston a plébános, elsírta magát.”…” Gimnazistaként volt ott a rendházban.”
Az alföldi nyitás és Szent Margit templom
”Amikor mi önállusultunk Ausztriától, akkor Hanauer a váci püspök, szentéletű püspök rávett minket arra, hogy az Alföld misszionálásában részt vegyünk.”
Az alföldi nyitás, a kolostorok alapítása nem jöttek be. Innen nem volt utánpótlás. Az 1930-as évek végén az új, Szent Margit templom szentelése Veszprémben volt.
“Egy vasárnap P. Veremund és P. Kamill lementek, minden misét ők tartottak, bemutatkozóra.” Elterjedt, hogy jönnek a kapucinusok.”…“Megjöttek Szent Ferenc igaz gyermekei!”
A ferencesek keresztbe tettek, így Veszprém elesett a kapucinusok számára.
“Veszprém városában, ha mi akkor megvetjük a lábunkat egész biztos minden másképpen alakul, a rend utánpótlása.”…”Mindenki Dunántúli volt, csak én nem. Nagyváradi voltam, igen.”
A nyomda és Missziós Hírlap alapítása
“Ezt a nyomdát Bertalan atya alapította, tudniillik ő megalapította a “Krisztus Király Missziós szövetség-et”, amely a “Missziós Hírlap” címmel két havonta kiadott egy folyóiratot, hogy ezt könnyen tudja előállítani szerzett nyomdagépeket, a nyomdát később Jácint, majd Arnold vitte tovább.
“Rengeteget dolgoztunk a minisztériumoknak, az összes űrlapot.”…“Sok kárt csináltak a komcsik!”
Fidél atya visszaemlékezései, a filmek 2002-ből valók. Már nagy beteg, 76 éves volt. Életével 1943-tól, a rendbe jelentkezéstől, 1969-ig a Zalaapáti plébánosi kinevezéséig foglalkozott, 26 évet mutatott be. 17 éves korától 43 évesig. Kis túlzással mondhatnánk, ez az idő 5 diploma megszerzésének az ideje. A háború, az 50-és és a 60-as évek.
Az is értékes információ lehet, hogy mivel nem foglalkozott: Az egyházmegyés papi-, később a szerzetesi hivatásával, a magyarországi rend nehézségeivel, a lengyel-magyar Hittudományi Főiskola létrehozásának kudarcával, azzal, hogy egyedül van a Fő utcai templomban. Nincs segítsége! Az interjúban hallgatott a bencés gimnáziumról, az Avianói Márk és Szent Pió kapucinusok népszerűsítéséről vagy más gondokról.
Nem foglalkoztatta? De, igen egy év múlva, több interjújában a fent felsorolt kérdések már terítékre kerültek, amelyeket a FÜGGELÉK-ben lévő írások, cikkek tárgyalnak:
Fidél atya mesélt Szent Pió atyáról (2002).
“Csodálatos, amit értünk tett” (2003) és
“Avianói Márk nyomdokain” (2003).
Érdemes belelapozni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése