Visszaemlèkezès 1

VISSZAEMLÉKEZÉS I. RÉSZ

(A háború és a 40-es, az 50-es évek)

Nagyvárad

“1943-ban jelentkeztem a rendbe Nagyváradon” - így kezdődik a “Visszaemlékezések” videósorozat I. része. Még nincs 17 éves! “Kispap voltam az egyházmegyei szemináriumban. Kispapok mind vitatkoztunk, hogy nekünk nem elég ez a színvonal. Mindenki szerzetbe akart lépni. Akkor jutott eszembe, hogy Nagyváradon itt vannak a kapucinusok. Hallottam, hogy jön a tartományfőnök P. Dezső és jelentkeztem a rendbe, a hiba ott volt, hogy a szüleim nem írták alá hozzájárulásukat.Tunillik, akkor egy nyilatkozatot kellett tenni, hogy nem követelik, hogy a gyermekük idővel esetleg anyagilag gondoskodik róluk.”

Az ostrom

“Nagyon gyorsan jött az ostrom Nagyváradon”

A nagyváradi kapucinusok 1943-től: P. Bertalan, P. Bendegúz alapvégzettsége gyógyszerész, P. Pacific testvér és P. Veremund, a házfőnök ės természetesen Fidél testvér, novícius. P. Veremund fent, ők ketten, Pacific sekrestyés testvérrel lent fedezékben. A többiek elmenekültek. 

“Nagyon kemény ostrom volt, sokszor aknáztak a várost.”…”Pacific-vel bújtunk egy kőfalú gödörben.”…””Közben megjött a mozgósítási parancs, és én nem mertem ott maradni a rendházban, úgy szólt a parancs - hiába vittem még a püspökségről is papírt a katonasághoz  - minden szállítható egyént vinni kell! Úgy, hogy október 4-én még egyszer utoljára orgonáltam Nagyváradon templomunkban, bevonultam katonának. Berettyófaluba kerültem. A szüleimet elmenekítette a megye a főtisztviselőket, úgy, hogy tőlük elszakadtam”… “ Egy nagyváradi  kárpitos legény volt az őr a kapuban.” …”Aki engem személyesen ismert Nagyváradról”

Kiengedte élelemért. Az utcán váratlanul találkozott édesapjával, aki alispáni megbízatással volt ott, hogy menekítse a megye iratait és pénzét az oroszok elől. Elintézte, hogy Egyed alezredes, a barátja 1 hét szabadságot adjon. Fidél testvér Zalaegerszegre ment a családjához. Egy hét után már nem tudott visszamenni, ahová be kellett volna vonulnia, Abádszalókra, mert időközben, az már orosz kézre került. 

“Otthon maradtam. Onnan mégis bevonultattak katonának.” 

1945 februárjában a balkarja megfagyott. Körmenden a katona orvos kiírta egy hónap szabadságra. 

“Kaptam egy Kaszap István ereklyét, a karomra kötötték és reggelre meggyógyultam. Ettől függetlenül, mert papírom volt hazamentem. De a nyilasok észrevették, hogy kutya bajom sincs. Egy hét múlva elkaptak és bevágtak az ejtőernyősökhöz”….”Egy magaslatra ki rendeltek ott maradjunk le és az oroszok háta mögött un. kopjások dolgozzunk, de fegyvert nem adtak a marhák”…”Én voltam a parancsnok 19 évesen. Kölykök voltak, leventék beosztva hozzám.”…”Gyerekek vissza vonulunk és elsüllyedünk valahol.”…”Na, de azután elkaptak a ruszkik. Bevágtak egy menetoszlopba, amelynek sem az elejét, sem a végét nem lehetett látni. Veszprém külvárosában a 8as főúton kb. 200 ezer ember volt látható. Teljesen tele az országút, teljes szélességében. Az árokban lovagoltak a kísérő oroszok, úgy 40-50 méterenként, azok is aludtak a nyeregben.”… “ Egy őrmester az trappolt mellettem.”….”Hajmáskéren egyszerűen kényszerített, hogy lépjünk ki a sorból. Elindultunk ketten a síkon, az országúton kb. 1,5 kilométert kellett menni, minden pillanatban vártuk, hogy a sorozat jön, de nem jött, máig nem tudom, hogy miért, azóta is tartozom az Úristennek az életemért. Alig, hogy elértük az első kerítést láttuk, hogy van egy gémeskút mindketten bevágódtunk a kerítésen egyszerre ittunk olyan szomjasak voltunk az idegességtől”…” Három ruszki röhög az ablakban. De nem törődtek velünk. Nem az ő asztaluk volt. Mi kidobtuk magunkat a kerítésen, meglógtunk, valahol loptunk egy-egy kapát, és úgy tettük, mint a mezőgazdasági munkás. S elindultunk Budapest felé. Minden nélkül. Valahogy úgy segített az Úristen minket végig, hogy mindig kaptunk valahol szállást, kaptunk köménymagos levest. Bujkálva jöttünk”…

Székesfehérvár városába nem mertek bemenni, ne, hogy fogságba kerüljenek. Ennek is volt kockázata, meg annak is, hogy aknamezőkre tévednek. Döntöttek, továbbra is bujkálva haladnak Budapest irányába. 60 km-t kell kibírni.

”Aknamezőn mentünk keresztül egymás lábnyomában léptünk, minden percbe várva mikor repülünk a levegőbe. Így eljutottam egészen Gárdonyig. De ott már olyan fáradt voltam, azt mondtam, vége, bekéredzkedtem egy házba. De azt mondták tűnjek el gyorsan, mert ruszkik vannak az épületben. Elkapnak. Már kopaszra voltam nyírva. Hadifogolynak számítottam. Azt mondták van már vonat Budapestre. Fehérvárról megy mindennap vonat.”…

A Gárdonyi vasútállomás már az oroszok kezelésében volt. Azt a tájékoztatást adták, hogy a vonat nem áll meg, csak lassít. Fel kell ugrani rá. Ez is bizonyára szorongást okozott.  Jegy nem kell. Aki felugrik, felugrik.

”Én ejtőernyős voltam. Fölhasaltam egy vagonra. 30 km sebességgel közlekedett, ki lehetett bírni, mozgékony fiatal ember voltam. Egy olyanra ugrottam fel, amelynek fékező fülkéje volt, hogy a szél elől elbújjak.  Április 9-e volt 1945-ben. Odaérek tántorogva, már bent ült egy magyar katona.”….

Segített a didergő magyar katonának átadta a katona porkocát. Gondolta megvan nélküle, segítsen a bajtársán. 

”A vonat megállt Martonvásárnál. A katona leszállt sétálni, s azóta sétál a pokrócommal”( derültség). Tárnokon megállították az oroszok a vonatot azzal, hogy elsötétítés következik, nem megy tovább, majd reggel. Ténfergek a vonat mellett”….”Egyszer látom, hogy P. Dezső ott ül a vagon egyik oldalán, mellette a szervita főnővér.”...”Odamegyek, jelentkezem nála.”…”Elmentem megnézni a testvéreket Móron.”…” Áprilisba jött haza. Bátor ember volt!”…”Azt mondta: hozza ide a cuccát, majd elgondolkodunk, hogy mit csináljunk.”…”Segítsen már tartani azt a csomagot a szegény atyának, mert Mór óta itt tartja az ölébe, és az ölembe tettek egy 15 kg-os sonkát! Igen, de nem ettem napok óta. Azt hittem, hogy megdöglöm. Az orrod alatt 15 cm-re ott van a sonka.”…” Nem merem magát elvinni Pestre, mert  az első sarkon elkapják a külseje miatt. 11 km-re itt van Budatétény a mi kolostorunkkal, menjünk oda.  Én azt hittem, hogy megdöglöm. Nem pihentem, nem ettem, gyalogoltam, minden. Elindultunk és nem találkoztunk ruszkival”…”Elértünk Téténybe, ott már megvoltam mentve, meg ott már lehettem kopasz, mint barát, mert ráhúzták a habitusát. Otthagytak két hétig. P. Felicián volt a házfőnök.”…”Egésznap kukoricát morzsoltunk, mert más kajánk nem volt. A padlás tele volt kukoricacsővel. A ruszkik nem tudták elvinni, mert ömlesztve volt.”…”Olyan gyenge voltam, hogy egy tölcsérnyi kukoricát nem tudtam végig ledarálni. Le kellett ülni pihenni.”

Két hét Budatétény után,1945 tavaszán a Fő utcai rendházba ment, minden bűzlött a hulláktól. A Dunán szintén ugyan ez volt a helyzet. A Lánchíd pilléreinél a hullák feltorlódtak. Így mesél erről:

“Végre azután bejöttem Budára. Rettenetes látvány a Fő utca! Egy gyalog ösvény középen. Büdös volt. Hulla szag. Oszladozó lovak.” …

Nem sokat foglalkozott a háború utáni helyzettel, mert fontos teendői voltak: 

”Itt azonnal beíratkoztam az iskolába, mert az érettségim nem volt meg.”…”Királyi Katolikus gimnázium (KIRKA). P. Ervin is ott érettségizett, általában mieink, akik nem Tatán piaristáknál. Itt a házban a kispapokat elvitték Tatára, mert ott több kaja volt. Itt éheztek volna.”….

Szeretettel fogadták a rendtársai: P. Kamill bácsi, P. Bertalan, P. Béla, ő volt a házfőnök, P. István, Erdész István, ő volt a plébános, P. Jácint, P. Arnold és P. Ferenc frissen szentelt papok, P. József, Labirint testvér, ő volt a szakács és Félix testvér.

”Nagyon buzgón dolgoztak az ostrom alatt. Mindennap főztek a konyhán, ahol most a kisegítő van.”…”Szegényeket kirakták a pincéből a németek”…”Bokáig érő vízben ott voltak a kapucinusok. December 24-én, utolsó percben P. Jácint bejött teherautóval s hozott egy hasított disznót. Egy nagy szekrény alakú hűtőszekrény volt, oda volt beakasztva. Egyik éjszaka hallotta, hogy matatnak a lakaton, német SS katonák akartak egy kis húst szerezni, de magyarországi svábok voltak ezek. Hallotta, hogy matatnak. Kiugrott a folyosóra. Korom sötét volt. Mindjárt a fenetekbe lövök, disznó gazemberek! Nincs is nektek puska!”…”Belelőt a plafonba.”…”Elmenekültek”. .”Német katonák nem loptak. Olyan éhezés volt ostrom után, hogy emlékszem rá, hogy P. József. Agy filozófus professzor, szép magas ember állt a konyha ajtóban mondja az ifjú Félixnek, 22 éves lehetett, az Isten szerelmére testvér csak tányér levest adjon nekem. Az Isten szerelmére. Egy teológiai tanár így kunyerált”

Romok, romok, pusztulás

“Nem volt egy cserép sem a templom tetején. Mindennap Félix is meg, én is kimentünk Óbudára négykerekű kocsival és 250-250 cserepet hazahúztunk.”…Nehéz volt, “igen, bőgtünk, sírtunk.”…”Raktuk a cserepeket a tetőre a templomban. P. Titusz volt akkor a plébános már.”…” Adogattuk föl a cserepeket. Ervin hülyéskedett, egy nagy tolltartót fejére tett, azzal bohóckódot folyton, az volt a szerencséje, mert Titusz úgy 8-10 méterről elejtett egy cserepet, élével a fejére. Úgy, hogy Ervin egyből leült a földre. Azt hittük, hogy meghalt.  Az volt a szerencséje, hogy a tolltartó felfogta az ütést. Titusz jött lefele mint a szélvész, Jaj, Ervin ne haljon meg! Jaj, Ervin ne haljon meg! Arra készültünk, hogy már karácsonyra fekszentelik pappá, egy pár hónap volt hátra.”..”Mit kér ebédre? Egy nagy tányér babfőzeléket”… 

1945-ben beiratkozott a kapucinus Hittudományi Főskolára. 

“Nekünk  csütörtökön nem volt tanítás mindig romeltakarítás volt.” … “Házmagaságig ért a törmelék”.

A rendházat 7 találat érte. Egésznap romeltakarítás végeztek. Délben sem jöttek ki a gödörből, hogy ne veszítsenek energiát. Este pörkölt volt nokedlivel.

“Az volt a furcsa, hogy nagyon rózsaszínű volt a hús”….” Másnap a rendőrök elvitték a hentest, mert egy bernáthegyi kutyát borjúnak adott el.”  P. József, amikor megtudta, az undortól rosszul lett! 

Ilyen és hasonló furcsaságok abban az időben gyakran előfordultak.

 Máriabesnyő

“Nekünk még ki kellett menni Károllyal egy évre noviciátusba, s nekünk szerencsénk mert ott jobb koszt mint itt. Minden délután kaptunk egy savanyú káposztát kenyérrel s az a vitamin egyensúlyt tartotta bennünk. Emlékszem, hogy ott a bástya tornyában hízlaltuk egy disznót, titokban, hogy a ruszkik ne tudják meg, akik az alsó udvarban táboroztak. Csuda tudja, hogy nem vették észre, lehet, hogy csak azt várták mikor vágjuk le, s akkor elviszik, s nem tudom mi. Marha nagy hó esett, olyan térdig erő. Csengeri nevezetű hentesünk volt és elvállalta, hogy úgy levágja a disznót, hogy nem ad hangot.úgy, hogy a nagy hóba kiengedte a felcser kupával kupán vágta és abban percben beledöfött, úgy, hogy ordítás nélkül. azután kijött a tanári kar ebédre. El lehet képzelni, hurkát enni, hogy jöttek ezek a budaiak. Azt élveztünk, hogy P. Jácint, hogy mosolyog.”…”Rengeteget dolgoztunk, mert ház romokban hevert, s amikor már ott tartottunk na most már be van fedve legalább, mikor  ház alakja van. 1950 kipakoltak bennünket az utcára..Nekem két napig még itt kellett maradni. Betanítani a katonákat, mert katonaság foglalta el, a központi fűtés kezelésére, én voltam a gépész. Akkor még nem Maléterék jöttek, hanem térképész katonatiszt növendékek tanultak itt. Velük történt meg, hogy a kápolna fölötti szinten pinpongoztak az emeleten és leszakadt a plafon “

A rendházban az 50-es években az alábbi tevékenységek folytak:

- Térképészképzés, kadétiskola,

- Szabványügyi hivatal (a tisztek, az egész hadsereg káderlapjainak szigorú őrzése)

Harangszó 

“Harangozni csak úgy tudtunk, hogy az orgona korúsnál lelógott a kötél”....”Lelógott a kötél egy fahengeren muzsikált, hogy ne dörzsölve a falat” …”idővel elfürészelte a kötelet. Mindig fel kellett mászni a toronyban. A katonák közben a toronylépcsőt, a falépcsőt eltüzelték. Közben tűzoltó lettem” 

“Maléter nagyon fontosnak tartotta a harangszó történjen meg. Ne mondják azt, hogy a katonaság miatt nincs harangszó. Ha néha kimaradt valami miatt kimaradt Maléter megjelent, miért maradt ki?” 

A harangot, a kötelét sem lehetett a templomból megközelíteni, csak a katonaságtól. Ezért őrizetben lehetett megközelíteni a toronykötelet. Megjavította, nem tudták, hogy a tűzoltó ismeri a járást, mert kapucinus!

Állandó őrség

“Különösen bajunk nem volt velük, csak rettentően vigyáztak ránk! Ez azt jelentette, hogy ebben konzumban  égett a lámpa éjjel nappal és egy katona trappolt föl alá itt a két ajtó között. Amellett minden kapunál volt őrség. A konyha ablak fekete posztóval be volt szegezve, nem lehetett kinézni a Corvin téri ablakon. Szellőztetni csak a folyósora lehetett, mert katonaság volt az udvaron.” Örök álltak az utcákon, 8 főből állt az őrség.

“Én közben melós voltam, tűzoltó voltam”…”Egészen 56-ot, amikor nagyon érezni lehetett , hogy  az országban valami lazulás van, Petőfi körök, meg minden, sőt tárgyalások indultak meg az egyház és az állam között a szerzetesek vonatkozóan.”

Akkor éppen a “Fővárosi Motor és Gépipari” vállaltnál dolgozott, jó állása volt, raktárfőnök. Öreg zsidó mérnök kollégája tervezett vele egy leánykérést (a hölgy Landeszman Rabi húga). Hárított: 

“Sokkal nagyobb üzletben vagyok érdekelve.”

Az 1956-os Forradalom

“56-ban Jácinték azt ajánlották, hogy hagyjam ott az üzemet és jöjjek be ide szakácsnak, mert éppen nem volt szakács. Azért, hogy valamiképpen egyházhoz tartoztak, mert ha visszaállítják a rendeket csak azokat engedik vissza, akik egyházi szolgálatban vannak. Én ott felmondtam, és itt ragadtam szakácsnak négy esztendőre.”…”10-12 főre főztem.”

Nála ebédeltek többek mellett: P. Kamill, P. Bertalan, P. Béla, P. Jácint, Ivó testvér sekrestyés, P. Damján, P. Anasztáz, P. Amedius, P. József, Ágoston a testvére, az öccse. Nagy munka volt. 

Maléter 1956-ban, szeptember 18- án mondta:

 “Uraim, mi elhagyjuk ezt az épületet, gondoskodjanak róla, hogy egyházi kezelésbe kerüljön! Sarkon fordult ès elment.“

Üres volt a rendház. Tervezték, hogy rendházból vidéki papok számára szálloda lesz. Balogh páter, politikus is szeretett volna a rendházban lakni. 

Örség a kapucinusoknál a forradalomban

“Itt volt 8 katona, akiket itt hagyott Maléter, őrségben. 23-án még kint álltak őrséget. Én már voltam olyan bátor, hogy a fekete posztot leszedtem az ablakról, s kiláttam a Corvin tér felé. Láttam, hogy a kiskatonák a kőoszlop mögé huzódva tartják a géppisztolyt. Kint pedig ropogtak a lövések. Ki szóltam az ablakon: Pajti, legalább tudja kint lehet beengedni, ki a barát és ki az ellenség? Tudja a rosseb, fogalmam sincs. Egy óra  múlva bevonták az őrséget.”… “ Egész nap a ”Szabad Európa” rádiót hallgatták. A vége az volt, hogy november 4-én menekülniük kellett a katonáknak. A magyar katonaságot feloszlatták az oroszok.”

1956 után a rendházból piros lámpás ház lett. A Tanács ak két évbe telt, míg kiürítette. 1958-tól jött a “Kultúra Külkereskedelmi” vállalat, fedőnévvel fegyverkereskedelemmel.

Államosítás. Templom határai

“Egy bizottságot küldték ki. A bizottság határozta meg, hogy mennyi feltétlen szükséges ebből az épületből ahhoz, hogy plébánia is legyen. Ők szabták meg, hogy a templom mellett hány méter tartozik ezután a plébániához.”…Az emeletre “lépcsőházunk nem volt.”

A kapucinus könyvtár

“Megállt egy teherautó a templom végén”. Elmondta a 12 ezer kötetes kapucinus könyvtár szétverését. A kiadványokat ömlesztve teherautóval vitték el. Az 1900 előtti könyveket is, óriási értékek. Nem tudni, hogy hol vannak.

Mesél a templomtoronyról, megemlítette Marschalkó Béla építészt, majd hosszan tárgyalja a templom történetét: kórház, jezsuiták stb. Megemlítette Széchényi György -öt, az ajándékozót is. Az interjú további témái: 

a torony - a harangok - a festmények. Sőt az 1938-as nagy árvízet is. Feszty  Masa festményeit részletezi, úgy is mint 2 éviga művész gyóntatója. Naponta többször ment gyónni. Részletesen mesél az oltárképekről, ahogy mondja: a nagy oltárképnek: “Nincs lelke”!